Representações simbólicas, práticas e discursos nacionalistas na Hungria : o funcionamento das ideologias, da história e da língua na constituição identitária do povo magiar

Abstract

Na presente Tese de doutoramento em Estudos da Linguagem, analisamos o discurso nacionalista húngaro entre os séculos XIX e XXI com o objetivo de verificar o seu funcionamento a nível simbólico-linguístico e explanar quais são os pressupostos histórico ideológicos que o alicerçam. Sendo assim, o presente estudo se baseia, essencialmente, nas perspectivas teóricas da Análise do Discurso Francesa e da Filosofia da Linguagem russo soviética, acionando conceitos como língua, discurso, signo, memória e identidade. Na sua estrutura, o trabalho está dividido em dois segmentos e explora, inicialmente, o espaço público/urbano como um aparato indutor do discurso nacionalista na Hungria, através da análise de monumentos, estátuas, placas e bustos – isto é, símbolos – que fazem referência aos principais eventos históricos que compõem a discursividade nacionalista magiar: a Guerra da Independência, de 1848; o Tratado de Trianon, de 1920; e a Revolução de 1956. Analisados enquanto signos ideológicos, em conformidade com a perspectiva teórica de Valentin Volóchinov ([1929] 2021), observamos que esses símbolos são (re)instalados e/ou removidos do espaço público do país de acordo com as mudanças ideológicas que controlam, hegemonicamente por determinados períodos históricos, o Poder de Estado por meio dos Aparelhos de Estado, conforme os estudos de Louis Althusser (1996). Em um segundo momento, voltamo-nos a materialidades verbais, analisando, por isso, slogans de campanhas político-partidárias, falas e pronunciamentos reproduzidos a partir de aparelhos ideológicos (organizações/movimentos nacionalistas) que são representados, aqui, por sujeitos identificados para com tais ideologias e que ocupam, em alguns casos, o lugar discursivo de liderança. Nesse caminho, seguindo a perspectiva de Michel Pêcheux ([1975] 2014), propomos pensar em uma formação ideológica nacionalista húngara, sob a qual estariam articuladas formações discursivas convergentes ainda que não totalmente semelhantes, revelando conflitos. Essas formações a partir das quais se enunciam as discursividades nacionalistas húngaras seriam compostas por saberes, dizeres, mitos, valores, crenças, práticas e rituais relacionados ao ideal de “nação magiar”, e a elas os sujeitos são interpelados ideologicamente, num processo de identificação para com posições determinadas, o que institui, assim, a identidade nacionalista húngara. Por fim, resumidamente, consideramos que o discurso nacionalista magiar demonstra reconfigurações que estão de acordo com as contingências sociais e históricas dos períodos analisados. No entanto, de forma geral, ele pode ser caracterizado pelo seu alicerce na questão territorial e sua soberania mitológica, assim como pelo seu conservadorismo, protecionismo e pelos diálogos com o discurso cristão, com o qual ele compartilha signos ideológicos, como o martírio, a tragédia, o heroísmo, a soberania e a glória.

In this doctoral dissertation in Language Studies, I analyze the Hungarian nationalist discourse from the 19th to the 21st century with the aim of examining its symbolic-linguistic functioning and elucidating the historical-ideological assumptions that underpin it. Accordingly, the present study is essentially based on the theoretical perspectives of French Discourse Analysis and Soviet-Russian Philosophy of Language, drawing on concepts such as language, discourse, sign, memory, and identity. Structurally, the work is divided into two segments. Initially, it explores the public/urban space as an apparatus that induces nationalist discourse in Hungary, through the analysis of monuments, statues, plaques, and busts — symbols that reference key historical events shaping Magyar nationalist discursivity: the War of Independence in 1848, the Treaty of Trianon in 1920, and the Revolution of 1956. Analyzed as ideological signs, in accordance with Valentin Voloshinov's theoretical perspective ([1929] 2021), I observe that these symbols are (re)installed and/or removed from the country’s public space according to ideological changes that hegemonically control State Power via State Apparatuses during specific historical periods, as outlined in Louis Althusser's studies (1996). In the second segment, I focus on verbal materialities, analyzing political campaign slogans, speeches, and statements reproduced through ideological apparatuses (nationalist organizations/movements) represented here by subjects identified with such ideologies, who, in some cases, occupy the discursive position of leadership. Following Michel Pêcheux's perspective ([1975] 2014), we propose the concept of a Hungarian nationalist ideological formation under which convergent yet not entirely homogeneous discursive formations are articulated, revealing inherent conflicts. These formations, from which Hungarian nationalist discursivities are enunciated, comprise knowledge, sayings, myths, values, beliefs, practices, and rituals related to the ideal of the "Magyar nation," to which subjects are ideologically interpellated in a process of identification with specific positions, thereby establishing Hungarian nationalist identity. Finally, in summary, I consider that Magyar nationalist discourse exhibits reconfigurations aligned with the social and historical contingencies of the periods analyzed. However, in general, it can be characterized by its foundation in territorial sovereignty and its mythological basis, as well as by its conservatism, protectionism, and dialogues with Christian discourse, with which it shares ideological signs such as martyrdom, tragedy, heroism, sovereignty, and glory.

A következő nyelvtudományi doktori értekezésben a 19-21. századi magyar nacionalista diskurzust elemzem azzal a céllal, hogy megvizsgáljam annak szimbolikus-nyelvi szerepét és az azt megalapozó történelmi-ideológiai feltevéseket megmagyarázzam. Ennek megfelelően, jelen tanulmány alapvetően a francia diskurzuselemzés és a szovjet-orosz nyelvfilozófia elméleti szempontjait veszi alapul, olyan fogalmakra támaszkodva, mint a nyelv, a társadalmi párbeszéd, a jel, az emlékezet és az identitás. Szerkezetét tekintve, a munkám két részre tagolódik. Az első részben olyan jelképeken keresztül (emlékművek, szobrok, emléktáblák és mellszobrok) tárja fel a közteret – mint a magyarországi nacionalista társadalmi párbeszédet kiváltó helyszínt –, melyek a magyar nacionalista társalgást formáló, kulcsfontosságú történelmi eseményeket jelölik: az 1848-as szabadságharcot, az 1920-as trianoni békeszerződést és az 1956-os forradalmat. Ezeket ideológiai jellekként értelmezve – Valentin Voloshinov elméleti nézőpontjának ([1929] 2021) megfelelően – azt vizsgálom, hogy meghatározott történelmi korszakok során az államhatalmat az államapparátuson keresztül hegemonikusan irányító ideológiai változásoknak megfelelően ezeket a jelképeket (újra)építették és/vagy eltávolították az ország köztereiről, ahogy azt Louis Althusser tanulmányaiban (1996) felvázolták. A második részben a szóbeli megnyilatkozásokra összpontosítok ideológiai apparátusokban (nacionalista szervezetekben, mozgalmakban) megjelenő politikai kampányszlogeneket, beszédeket és nyilatkozatokat elemezve, melyeket olyan ideológiákkal azonosított alanyok fogalmaztak meg, akik bizonyos esetekben a társadalmi párbeszéd szempontjából a vezető pozícióját foglalják el. Michel Pêcheux álláspontját követve ([1975] 2014), bemutatjuk egy magyar nacionalista ideológiai képződmény koncepcióját, mely során konvergens, de nem teljesen homogén diszkurzív képződmények jönnek létre, a bennük rejlő konfliktusokat feltárva. Ezen képződmények, amelyekből a magyar nacionalista társadalmi párbeszéd kibontakozik, a „magyar nemzet” eszméjéhez kapcsolódó ismereteket, mondásokat, mítoszokat, értékeket, hiedelmeket, gyakorlatokat és rítusokat tartalmaznak, melyhez az alanyokat ideológiailag interpellálják a meghatározott pozíciókkal való azonosulás folyamatában, megalapozva ezzel a magyar nacionalista identitást. Végül, összefoglalva, úgy gondolom, hogy a magyar nacionalista társadalmi párbeszéd az elemzett korszakok társadalmi és történelmi eshetőségeihez igazodó átalakulásokat mutat. Általánosságban azonban jellemezhető területi szuverenitásának megalapozásával és mitológiai eredetével, valamint konzervativizmusa, protekcionizmusa és a keresztény diskurzussal folytatott párbeszéde révén, amellyel olyan ideológiai mintákon osztoznak, mint a mártíromság, tragédia, hősiesség, szuverenitás és dicsőség.